Az alternatív növények nem nagy szántóterületet foglalnak el, ám termesztésbe vonásukkal egy adott terület hasznosításának növelésén túl az egészségesebb táplálkozáshoz szükséges alapanyagok termeléséhez is hozzájárulhatunk. A Gabonakutatónál nemesített alternatív növények vetésváltásba illesztése életképes alternatívát jelenthet a gazdálkodások számára, valamint a zöldítés egyik követelményének, a növénytermesztés változatosabbá tételének is megfeleltethetők.
A köles ősidők óta nagyon fontos eleség Észak-Afrikában, Ázsiában és Indiában. A burgonya és a kukorica megjelenése előtt Közép-Európában is alapélelmiszernek számított. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ma már egyre népszerűbb, mint finom, tápláló gabonaféle. A reformkonyha fontos alapanyaga, különösen a lisztérzékenyek, a kevés húst fogyasztók és a vegetáriánusok részére. Kedvező élelmi rost tartalma révén diétázóknak is ajánlható. A köles magját madáreleségként széles körben használják.
Régi kultúrnövényünk magyarországi vetésterülete napjainkra lecsökkent, az 1995-ös közel 9000 hektár termőterület 2014-re felére, 4500 hektárra csökkent.
A köles jól alkalmazkodik a kedvezőtlen termőhelyi viszonyokhoz. Rendkívüli szárazság- és hőtűrése révén alkalmas a belvízzel borított területek késői hasznosítására. Vízigénye a gabonafélék közül a legkisebb. Rövid, 60-90 napos tenyészideje alkalmassá teszi másodvetésben való termesztésre. Újabban felmerült a köles zöld növényből biogáz előállításának gondolata. A köles piaca évről-évre más színű magot részesít előnyben, amely szezonális ingadozások kivédésére a fontosabb színekből rendelkezünk fajtákkal: a Fertődi 2 sárga, a GK Piroska piros, a GK Alba pedig fehér magvú. Élelmiszer céljára általában a fehér színűt, madáreleség céljára pedig valamennyi magszínt keresik és használják. A GK Alba fehér magvú köles fajtánkat újabban extrudált golyók előállítására használják, ami hasonlít a pattogatott kukoricához.
A mohar a Távol-Keletről származik, ahol időszámításunk előtt 2700 évvel már termesztették, ízletes és tápláló magja miatt gabonanövényként használták. Jelenleg értékes zöldtakarmány, de szénaként is felhasználható, különösen azokban az években, amikor az aszály miatt kisebb a réti széna termése. Különösen a lótenyésztés speciális takarmányigénye elégíthető ki mohar termesztésével. Magja takarmányozásra alkalmas - főleg a baromfi kedveli -, kitűnő madáreleség, valamint hántolva emberi fogyasztásra is kiváló. Rövid tenyészideje miatt egyaránt vethetjük fő- és másodvetésű növényként. A GK Erika mohar fajtánk kiváló bokrosodó képességű, a szárazságot nagyon jól bírja. A talajjal szemben nem igényes, szinte mindenhol megterem. Magtermő képessége főnövényként 3,0-4,0 t/ha, másodvetésben 1,5-2,0 t/ha.
A pohánka, vagy más néven hajdina a kását fogyasztó nemzetek – pl. Oroszország - fontos tápláléka. Közép-Ázsiából származik, innen terjedt el már az ókorban Ázsia többé része felé, hántolt magját ezeken a területeken több ezer éve fogyasztják. Európában, így Magyarországon is a XIV-XV. században kezdték termeszteni. A gyenge talajok növénye, főleg az enyhe domboldalakon és a kissé savanyú talajokon ad jó termést. Egyéves, jó mézelő növény, a héjától megfosztott, koptatott magja emberi táplálkozásra alkalmas. Diétás-, valamint lisztérzékenyek részére készített ételekhez egyaránt felhasználható, mivel változatosan elkészíthető és pótolja a búzalisztet. A pohánka kiváló zöldtrágya másodvetésben, kalászos gabonák után. Termesztett kultúrnövényeink között rokonai nincsenek, az elhullott magja így nem gyomosít, betegségek ritkán támadják meg. A kelő pohánka növények kezdeti gyors növekedésükkel elnyomják a gyomokat, megőrzik a talaj termőképességét. A pohánka nagyon jó mézelő, a méhek szívesen járják és jellegzetes ízű, sötétbarna színű mézet ad.
Magyarországon kb. 500 hektáron termesztik, a megtermelt mag teljes mennyisége exportra kerül.
A nagy ezerszemtömegű Oberon fajtánk könnyen beilleszthető az ökológiai termesztés rendszerébe anélkül, hogy ez lemondással járna valamely gazdasági előny terén. Bioélelmiszerek alapanyagát adhatja.
A len származási helye Kisázsia, a Kaukázus és a Földközi-tenger területe. Termesztése a világ szinte minden területén elterjedt. Az olajlen magja kitűnő madáreleség, és egyéb állatok takarmányozásában is felhasználható. Díszítő hatása miatt is kedvelt. Olaja különböző telítetlen zsírsavakat tartalmaz. A lenolaj kinyerése után visszamaradó lenmagpogácsa és –dara kiváló abraktakarmány. Lótenyésztők is használják az extrahált lenmag darát és a teljes szemet is. Az olajlen a vetésszerkezetbe jól beilleszthető, mert korán betakarítható növény, jó talajszerkezetet hagy maga után, ezért kiváló előveteménye az őszi kalászosoknak. A szélsőséges talajok kivételével bárhol termeszthető.
A hazai olajlen termesztés az utóbbi években, elsősorban a feldolgozó ipari igények hiánya és érdekeltségi problémák miatt nagyon lecsökkent. Az 1940-50-es években Magyarországon mintegy 30 000 hektáron termesztettek olajlent, később csökkent a vetésterülete, jelenleg 600-700 hektár körüli.
Magyarországon az olajlen nemesítés egyedüli bázisa évtizedek óta a Gabonakutató és jogelődjei. Köztermesztésben lévő fajtáink, a Sandra, a Nikol és a Zoltán egyaránt alkalmasak humán fogyasztásra szemesen és olaj formájában is. Fajtáink iránt külföldön is jelentős érdeklődés mutatkozik.
Az alternatív növények nemesítése és kutatása fontos, mivel az általuk biztosított előnyök mással nem helyettesíthetőek. A fajtafenntartási munka keretében igyekeztünk egyszerű, költséghatékony módon biztosítani az alapanyagot a vetőmag-előállításhoz.