Idén lett volna 90 esztendős a 2003-ban elhunyt Barabás Zoltán akadémikus, számos búzafajta és cirokhibrid nemesítője, a durumbúza egyik honosítója, a szegedi búzanemesítő „műhely, iskola” megteremtője és vezetője. Ha rá emlékezünk, akkor nemcsak egy időutazást teszünk a múltban, hanem jelenünkben is fel tudjuk őt idézni, amennyiben követjük a tőle tanultakat. Születésének 90. évfordulóján, 2016. február 10-én, egykori munkahelyén, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. központjában munkatársai, tanítványai és a családtagok emlékeztek meg Dr. Barabás Zoltánról.
Dr. Pauk János az évfordulós megemlékezésen idézett egy véleményt, amit akkor hallott, amikor intézményünk szoborparkjának 2 évvel ezelőtti rendezésekor, bővítésekor az volt a kérdés, hogy mely nagy tudósegyéniségünkről készüljön az új szobor. Az idézett válasz: „Barabás Zoltánnak van egyértelműen a legnagyobb hatása a Gabonakutató jelenlegi működésére, igaz már van egy domborműve.” Így most is e domborművet megkoszorúzva róhattuk le kegyeletünket.
Pontosan mi is az, amire ma is „Zoltán” élő örökségeként tekinthetünk?
- A búza főosztály még ma is meglévő felépítése, módszertana.
- A tenyészkerti kísérleti rendszer, az F1-től a szuperelit csíkokig.
- A fajták megismertetése, népszerűsítése egészen a gazdákig.
- A számozás helyett jellegzetes neveket tartalmazó fajta nevezéktan, amit azóta mások is átvettek.
- A publikációk jelentősége, tudományos igényesség, saját angol nyelvű szaklap (CRC).
- Az esztétika érvényre juttatása, szellemi és gumicsizma szinten is.
Az évfordulós rendezvény
A 2016. február 10-ei rendezvényen Dr. Matuz János búzanemesítő, korábbi igazgató előadásában hálás tanítványként a Mesterről és az Emberről felvillantott emlékeivel színesítve szólt Barabás Zoltán munkásságáról, Gabonakutatós éveiről.
Falusi János a házi megemlékezések sorát folytatva a Barabás Zoltán munkássága idején végzett hibrid búza és árpa nemesítést vetette össze a mai törekvésekkel és a tudományos, technikai haladás által felkínált lehetőségekkel.
Dr. Purnhauser László a Molekuláris Genetika Osztály vezetőjeként pedig arról értekezett, milyen kemény, de egyben emberséges és a jövőbeni, eredményes életpályát meghatározó volt Barabás Zoltán mellett az akkor kezdő kutató élete.
Dr. Pauk János kutatási igazgatóhelyettes személyes hangvételű megemlékezésében a hazai növény biotechnológiai kutatások úttörőjeként, a Gabonakutató ez irányú, nemzetközi hírű megalapozójaként mutatta be a 90 éve született példaképet.
Dr. Jenes Barnabás, a NAIK főigazgatója, Barabás Zoltán veje előadásának címe („A kutató és családfő – Zoltánnal egy családban”) is jelezte, hogy a családi intimitás szférájában is bőven akadt adalék e nagyszerű egyéniség plasztikus képének bemutatásához.
Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ kutatóprofesszora hozzászólásában megjegyezte, hogy Barabás Zoltán tudósként és emberként is sokat tett a két szegedi kutató intézmény máig is élő, gyümölcsöző együttműködéséért.
Az emelkedett hangulatú és egy kiemelkedő életpályát érdekfeszítő momentumokkal felidéző esemény megkoronázásaként, koszorúzással ért véget.
Dr. Barabás Zoltán (1926-1993) élete és munkássága
Dr. Barabás Zoltán, akadémikus, számos cirokhibrid és búzafajta nemesítője, a durumbúza egyik honosítója, a szegedi búzanemesítő "műhely, iskola" megteremtője és vezetője.
1926 február 10-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Pesten és a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte. 1944-1948-ig a budapesti Agráregyetem hallgatója volt. Ezután díjtalan gyakornokként, Surányi János mellett dolgozott az egyetem Növénytermesztés Tanszékén (1949), majd másfél évig a Vetőmag Vállalat ellenőre volt.
1951-ben nemesítőként került Martonvásárra, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetébe, s ott dolgozott 1969-ig. Munkája ekkor elsősorban a cirok nemesítésére, genetikájára, e faj magyarországi meghonosítására irányult. Európában elsőként ő állított elő hibridcirkokat, megteremtve ezzel e faj hazai meghonosításának feltételét, a bőtermő, kiváló alkalmazkodó-képességű, korai érésű, gazdaságosan termeszthető hibrideket. Bár ezek hímsteril vonalai texasi eredetűek voltak, de öntermékenyülő fajok esetén elsőként ő alkalmazott beltenyésztett vonalakat. 1959-ben kandidált "Hímsteril modifikációk és formák" című, a növénygenetika és nemesítés határán mozgó disszertációjával. Ekkortájt figyelmét részben evolúciósgenetikai kérdések vizsgálatára is fordította. A tetraploid Triticum carthlicum búzában, egy mutációs lépésben, előállította az emeletes kalászkájú formát, mely hozzájárult a búza fajhatárok megváltoztatásához. Kísérletesen igazolta a növényfajok szexdivergenciáját, egylaki, biszex cirokból - kétlaki mutáns sorozatot állítva elő. Martonvásáron termesztéstechnológiai problémákkal is foglalkozott: pl. az 50-es évek derekán az elsők közt kísérletezett a kukorica vegyszeres gyomirtásával.
1969-től 1990-ig a Gabonatermesztési Kutatóintézet búza programjának megszervezője és vezetője. Ezen időszak alatt 18 új búzafajta nemesítésében, valamint a Triticum durum faj honosításában vett részt. Új nemesítési eljárásokat dolgozott ki: a hidegkezelés helyett a kemovernalizációt, a szántóföldi rezisztencia és tolerancia vizsgálatára a Center Pivot módszert. A hibrid növényfajták előállítására bevezette a markergének, valamint a hiánymutánsok felhasználását. 1980-ban doktorált "Öntermékenyülő növények hibrid és mutációs nemesítése" c. értekezésével. 1985-ben választották az MTA levelező tagjává. Székfoglaló előadásának címe: „Búzanemesítés: eredmények, problémák, perspektívák”. 1991-től haláláig a GKI kutató professzoraként a hibridek előállításának elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozott. E területen két szabadalmat is alkotott.
Dr. Barabás Zoltán a magyar tudomány fejlesztéséért, annak a nemzetközi élvonalba való felemeléséért nemcsak nemesítési, kutatási tevékenységével küzdött, hanem a hazai és nemzetközi tudományos közéletben, társaságokban is aktívan közreműködött. Az MTA levelező tagja, Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnöke, a Mezőgazdasági Biológiai Központ Tudományos Tanácsának elnöke, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottság, az MTA Növénynemesítési Bizottság, a Genetikai Bizottság, az Eucarpia, az Asssinsel és más szervezetek tagja volt. Munkáját és eredményeit a külföldi szakemberek is ismerték és nagyra becsülték. Tudományos munkásságát számos díjjal ismerték el: Akadémia Díj, Állami Díj, Fleischmann Díj, a Szegedért (Pro Urbe) alapítvány tudományos díja, Helianthus Díj, stb.
Dr. Barabás Zoltán a szó nemes értelmében vérbeli, igazi kutató volt. Rendkívül széleskörű érdeklődése, sokoldalú műveltsége révén mindig képes volt az új ismeretek befogadására, ezek alkotó alkalmazására, és újabbak feltárására. A szántóföldi, üvegházi és laboratóriumi kísérleti munkát nagyon fontosnak tartotta.
Mindig a gyakorlattal összefüggő, a jövendő mezőgazdaságot segítő tudományos célokra koncentrált. Mindent megtett, hogy a tudományos eredmények a gyakorlatban hasznosuljanak. Sosem az "íróasztal fióknak" dolgozott. Eredményeit száznál több publikációban és számos előadásban ismertette. A Magyarország Kultúrflórája c. sorozat egyik főszerkesztője volt. A GKI angol nyelvű lapját, a Cereal Research Communications-t (Gabona Kutatási Közlemények) ő alapította még 1973-ban, s haláláig szerkesztette. E lapból az elmúlt 40 év alatt több mint 60 ország gabona nemesítői és kutatói ismerhették meg a Gabonakutató és mások legújabb eredményeit. Az ő szerkesztésében jelent meg "A búzatermesztés kézikönyve", amely a hazai szakirodalomban az egyik legalaposabb és legkorszerűbb könyv a búza termesztéséről és nemesítéséről; ennek jelentős részét ő is írta.
Mindig töretlen lelkesedéssel küzdött a növénynemesítő munkának alkotói-feltalálói munkaként való elismertetéséért: hazánkban az elsők közt kezdeményezte a szántóföldi növényfajták szabadalmaztatását; pl. kedvenc fajtája, a GK Kincső volt az első szabadalmaztatott magyar búza. Szerette tudását megosztani munkatársaival. Azt tartotta: egy tudományos vezetőnek arra kell törekednie, hogy munkatársai minél okosabbak legyenek. Ezért nagy gondot fordított a kutatók, technikusok, laboránsok és kétkezi munkások továbbképzésére, önképzésére. Szakmájának kimagasló tanítója volt, munkatársai közül sokan Őt vallják tanítómesterüknek. Sok fiatal kutatót Ő képezett ki, Ő adta az útravalót pályájukra.
Úgy vélem, hogy az Ő kitartó lelkesedése, ötletgazdagsága, amely újabb és újabb célokat tűzött ki számunkra alapvetően hozzájárult a szegedi búzanemesítés eredményeihez. Példát mutatott az igazság szeretetéből, amellyel a tudományos kutatás érdekeit szolgálta, sokszor önmegtagadó módon. Életének utolsó hónapjaiban, amikor már tudta súlyos betegségét, nemes emberi tartással, bölcsességgel mutatta meg, hogyan kell a megváltozhatatlant elviselni.
E nagyszerű tudós, kiváló nemesítő emlékét írásain, elismert növényfajtáin, hibridjein, nemesítési alapanyagain, szabadalmain kívül tanítványai, barátai és ismerősei alkotón őrzik és adják tovább az utókornak.
Kivonat Dr. Matuz János megemlékezéséből /Gabonakutató Híradó, 2013. nyár/